Az utóbbi napokban egyre türelmetlenebb és idegesebb, ezáltal persze feszültebb is vagyok, ugyanis úgy érzem már sosem lesz December... Már erre várok már vagy 3 hónapja, és minél jobban szeretném már, hogy itt legyen, annál messzebbnek tűnik...
Lehet ebben egyébként közre játszik az is, hogy K. mostanában mindig csak hibákat mondogatja, amiket hihetetlen módon csak ő lát meg! Senki más...
A gyerekekkel mostanában nagyon jól kijövök, szinte kivétel nélkül hallgatnak rám, de azért vannak még pillanatok amikor nem ér a szavam semmit, de szerencsére egyre ritkábban...
B. mostanában önszántából halmoz el a puszijaival és az öleléseivel, ami nekem nagyon nincsen ellenemre, ugyanis megfogadtam, mielőtt hazamegyek ezt a kis sza...st, is magamba "bolondítom"....
Hát eddig úgy néz ki sikerülni fog, de nem akarom nagyon elkiabálni...
Bár vannak pillanatok, amikor úgy érzem, meg tudnám zabálni, például amikor evés közben elkezdi simogatni, meg puszilgatni a kezem...Na, na vélemény???
Ma van C. névnapja, már egy hónappal ezelőtt megvettem neki az ajándékát, egy Garfield-os könyvet, egy csokit és egy szerencsekövet, B.-nek pedig, hogy azért ő se maradjon ki, vettem egy szerencsekövet és egy csokit is... Ennyire futja ugyanis az Aupair fizetésből...
Szóval ma elvileg ünnepeltünk volna, ehhez képest, (és Ildi, mostmár értem a felháborodásod, hogy lemaradtál a képekről...)anyuka pofátlansága és bunkósága a csillagos egeket veri...
Példának okáért, megebédeltünk, eztán nekem ki kellett menni az étkezőből, hogy ők együtt ünnepelhessenek, de előtte ugyan csináljak már a fényképezőmmel róluk képet, majd küldjem el neki e-mailben, először természetesen rábólintottam, nagy naívan hiszen azt hittem, utána ő csinál a gyerekekkel meg velem az én saját fényképezőmmel képet, de nem, úgy látszik azt az embert nem akarja megörökíteni a gyerekeivel együtt, aki a kaját az asztalukra teszi, aki kinyalja a gyerekei és az ő fenekét, mos, takarít rájuk stb... Szóval már kezd elegem lenni, és már olykor a kiutat keresem, és arra gondolok, ennél már minden csak jobb lehet...
Jut eszembe fizetés... Járok nyelviskolába... ami miatt folyamatosan megkapom azt, hogy nem vagyok elég hálás a szüleimmel együtt!!!! anyukának, miért fizeti a nyelviskolát, holott ez nem lenne neki muszáj....
Ezerszer elmagyaráztam neki, hogy az új törvény amire ő mindig hagyatkozik, az később született meg, mint amikor mi a szerződést aláírtuk, amiben ő vállalta a nyelviskola fizetését, abban az esetben, ha a bérletet én állom...gyengeelméjű...
Ezenkívül kívül minden egyes nap meglep valami kis aprósággal....
A múlt héten például azzal, hogy nem dolgozok heti 2 nap, ami a hétfőt és a csütörtököt illeti napi 7 órát, úgyhogy azt találta ki, hogy egy héten csak 1 nap szabadnapot kapok... Ebben a pillanatban azt hittem az arcába borítom a forró teát a kezemből...
De csak higgadtan megkérdeztem, tessék, jól hallok? És amikor reggel fél 7-től este 9-ig vagyok a gyerekekkel kaja és minden egyéb elfoglaltságot illetően 1 max 1.5 óra szünettel akkor hány órát dolgozom?
Jó lenne azért, ha néha ebbe is belegondolna!
Közöltem vele, hogy nekem mindenképpen szükségem van a 2 szabadnapra, mert egyrészt így egyeztünk meg, másrészt nekem is van magánéletem (amit itt abszolút nem érzek, csak szeretnék..., ugyanis a gyerekek ha hétvégén az én szabadnapomon tv-t akarnak nézni és én a szobában vagyok, hát simán betolják a pofijukat, az anyjukkal együtt és nem igazán zavartatják magukat) illetve egyéb elfoglaltságom.... Például a nyelviskolába való készülés... Soha nem kapok szünetet hogy tanuljak vagy hasonlók, este 21; 22 néha van, hogy korábban, amikor végzek... A többit oldjam meg magamtól...
Végül abban egyeztünk meg, hogy egyik héten amikor a gyerekek itt vannak, akkor csak 1 szabadnapot kapok, amikor pedig az apjuknál akkor kettőt...
Tehát szerintem érthető miért is várom annyira a karácsonyt, és miért van gyomoridegem amikor csak belekezdünk egy témába....
Nyelviskola: (Már gondolom nagyon várjátok, hogy erről is írjak, hát tessék)
Bilal (török származású tanár) közölte velem már az első órán, hogy szerinte én eltévesztettem a csoportot, mert az a szint amin én állok, nem az a szint amin jelen pillanatban részt veszek. Mondtam neki, hogy tisztában vagyok vele, de K. ebbe a csoportba iratot be mivel amit ő akart az szerinte túl nehéz lenne nekem, így hát majd jövőre...
Pár perc diskurzus után azt találta ki Bilal, hogy beszél a nyelvsuli igazgatójával, hogy hallgasson meg és tegyen át egy másik csoportba...Csak sajnos az igazgató annyira elfoglalt, hogy azóta a 4. óránál járunk és még mindig az alapozó csoportot gazdagítom...És összesen lesz 12 alkalom...
És végül az utolsó és egyben állandó gondolatomat szeretném veletek megosztani....
HAZA AKAROK MENNI!!!!!
Mostanában úton útfélen mindenről eszembe jut a családom, a barátom, a barátaim, a kutyáim és minden ami az OTTHON-t jelenti számomra....
Ezért talán nem is kell csodálkozni, ha azt mondom, hogy a ruháim nagy része amit hazaviszek, már régen a bőröndöm fenekén csücsül...A karácsonyi apróságok nagy részét már megvásároltam a családomnak (és most itt kérek elnézést minden barátnőmtől, aki várja, hogy hazaérjek, hogy az ajándékozásos megemlékezéses, apróságos dolog, majd a végleges hazamenetelemkor lesz), már leszerveztem a hazautamat és hasonlók, tehát felőlem már most ebben a másodpercben indulhatnánk... Csak hát az idő csak nem akar telni...
Van, hogy nagyon elkeseredem, már álmomban érzem az OTTHON melegét, a családtagjaim szeretetét, a kutyusaim puha bőrét ( a minap azt álmodtam, hogy Hutchika és Bellcsike úgy megpuszilgatot, hogy csöpögtem a nyálban), van, hogy azt halucinálom este, hogy a saját ágyamban fekszem és hasonló őrült dolgok... Lehet nevetni, de ezt az érzést szavakkal nem tudom elmondani... És sajnos egy valami nagyon igaz, amit én csak most láttam be, (habár mindig is gondoltam és tiszteltem a családomat), a CSALÁD PÓTOLHATATLAN!!!!!
Lehet vagyonod, költheted a pénzt agyba főbe, lehetnek barátaid, szomszédaid, ismerőseid, de egy valamit semmi de semmi nem tud pótolni, az pedig a CSALÁD-od....
