Ezennel már 2013-at írunk. A csodálatos szabim után, amit természetes a családommal, szeretteimmel éltem át, vissza kellett indulnom Németországba.
Könnyektől egyáltalán nem mentes búcsú után Győrben átszálltam másodunokatesóm kocsijába 7-én, hogy a hőn áhított családommal éljem, házimunkáktól nem mentes mindennapjaim...
Alapjában véve Németországgal nem lenne semmi bajom. A környék szép, az emberek barátságosak, tisztelet a kivételnek, amit miért is ne az én főnökasszonyom testesítene meg. De, hogy a lényegre térjek, tárt karokkal fogadtak, mindenki, kivétel nélkül a nyakamba ugrott, anyuka is... Persze én rá számítottam a leginkább. Ami meglepett visszatérésem pillanatában az az volt, hogy nem várt olyan óriási káosz amire számítottam. Persze mindenre fel kell készülni alapon én már a legrosszabbakat tervezgettem a kis agyamban, hogy mi fog rám várni mikor visszaérek, de kellemes meglepetésemre, úgy ahogy rend fogadott.
Mégis csak leszűrték a kis levelem lényegét, miszerint, arra kértem őket, hogy azért mégse várjon rám óriási káosz mire visszatérek...
Na de, hogy poéntól sem mentesen kezdjem az új évet, és megmosolyogtassam kedves olvasóimat elmesélem, hogy anyuka hazautazásom előtt 4 nappal bocsánatot kért amiért nem lesz ideje becsomagolni a karácsonyi ajándékomat addig mire hazamegyek, ezért majd ha vissza jövök megkapom... Hát gondoltam oké, nekem végülis annyira nem fontos, se nem oszt, se nem szoroz... De ami ezután várt rám arra nem számítottam... Visszajöttem, ugye elmúlt már karácsony, csak hogy anyukának szegénynek még mindig nem volt ideje becsomagolni az ajándékomat, így azzal fogadott, hogy reméli nem haragszom, de arra gondolt, mivel úgyis január végén van a szülinapom ezért majd megkapom akkor az ajándékom...
Kedves K., nem gond, annyira úgysem vagyok rászorulva az ajándékodra, hagyj magadnak időt nyugodtan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése