Erre a napra az anyuka már egy héttel ezelőtt felkészített, ugyanis délutántól estig továbbképzésre kellett mennie és én egyedül voltam a gyerekkel. Már az elején felhívta a figyelmemet, hogy amikor egyes egyedül vagyok a gyerekekkel akkor csak velük szabad foglalkoznom, senki és semmi mással... Semmi házimunka semmi egyéb csak a gyerekek és azon belül is különlegesen B.
Mint már korábban említettem a hét elején szinte minden este kaptam kimenőt, annak érdekében, hogy szellőztessem ki a fejem, nézelődjek, próbáljak beszélgetni és hasonlók, effektíve szokjam továbbra is a nyelvet, ugyanis nyelviskola majd csak novemberben lesz leghamarabb és ha tetszik ha nem bele kell törődnöm...
Mint utólag kiderült anyuka azért küldött engem el, mert délutántól estig egész idő alatt ordibált a gyerekekkel, amit nem szeretett volna, hogy halljak...
Csakhogy a gyerekek sem hülyék, na meg én sem... Így hamar kiderült a dolog és anyuka nem győzött mentegetőzni....
És eljött a délután amikor is teljesen egyedül maradtam a fiúkkal. Őszintén megmondom, rosszabbra számítottam. Ki volt adva a feladat, hogy tv-t nézhetnek de nem sokat, játszani kell, és estére mire K. hazajön a gyerekeknek lefekvéshez készen kell lennie, hogy K.-nak már csak az esti mese felolvasása maradjon. Megmondta az időpontot, hogy mikorra fog hazajönni, és addigra én mindent szépen, ORDIBÁLÁS és egyéb veszekedés nélkül elintéztem. A ház ugyan úgy nézett ki utánunk mintha bomba robbant volna, de a lényeg a lényeg, nem volt olyan vészes, mint amire gondoltam...Ez annyit jelent, hogy néztünk TV-t, játszottak a gyerekek a szomszéd kislányokkal, csináltunk anyukának ajándékot, hogy örüljön és mert "megérdemli", meg hát legyen már valami látszatja annak, hogy nemcsak a tv előtt ültünk...
Szóval K. nagyon boldog volt mikor hazajött és látta, hogy a gyermekek lelke teljesen rendben van, azaz ordibálás mentes délutánunk volt, fel vannak öltözve, meg vannak mosdatva, tiszta a foguk (amit elemlámpával ellenőriz nekik minden este!!!) és lefekvésre készen vannak...
K. örült, mert minden feladat teljesítve volt amit kiadott, ehhez a feldobódottságához ugyan megjegyezendő az is, hogy találkozott az új kollégájával aki férfi, és nagyon szimpatikus neki, teljesen más mint a volt férje...
Szóval áradozott nekem egy ideig.... Én levettem, hogy nem csak miattam boldog...De örültem, hogy nem vág perpill semmit sem a fejemhez...És így legalább nekem is lesz egy ordibálás mentes estém...
Így végre mindenki boldog volt és végre egy eredményes napot zárhattam, amikor is nemcsak házvezetőnőnek éreztem magam...
Boldogságomat tetézte, hogy B. egész este mikor megjött anyuka az ölemben ült és három puszival is megajándékozott...Gondoltátok volna, hogy eljön ez az idő is???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése