A mai nap eseményeiről már több beszámolót tudok adni, mint az előző két napról. Remélem ennek sokan fognak örülni... Lesz benne pár dolog...
Délelőtt a szokásos teendőim után anyukával kettesben ebédeltünk, mert a gyerekeknek elvileg a suliban volt órájuk, csakhogy ezek a gyerekek egyet gondolnak és csak úgy "hazajönnek"...
Nem tudom ez milyen rendszer, de a magyar oktatásban ilyen nincs...
Hozzáteszem nem napköziről van szó, hanem rendes órarendbe iktatott óráról...
Anyuka kellőképpen ki is borult, miközben a gyerekek sírva kértek tőle bocsánatot (ugyanis ez már nem az első alkalom volt, hogy meglógtak a suliból...)
Ezután gyorsan spuri az aupair szobájába, mert anyukának nincs ideje a gyerekekkel foglalkozni, ugyanis neki le kell feküdnie aludni, mert ő fáradt, és számára nagyon megterhelő az egész szituációban amiben most 4-en!!! szereplünk... Hát hozzáteszem, szerintem alszik mindenki helyett, minden áldott nap...
Ezután a gyerekkel tv-tünk, ettünk, játszottunk...
Be is tört egy ablak B. jóvoltából...
Majd este jött a várva vált szülői értekezlet 19:00-tól, de K. már 18:00-kor elhúzott a tőlünk 10 percre sem! lévő suliba... gondolom már ki volt a "nemlétezőmicsodája" is mindennel...
És akkor jöttem én, egy újabb este a gyerekkel édes hármasban...
És tényleg édes volt...
B. és C. is nagyjából szót fogadott, együtt vacsoráztunk, majd készültünk a lefekvéshez, fogmosás, mosakodás stb...
ÉS! és itt jön a plusz ráadás, én olvastam ma fel a gyerkőcöknek, ugyanis anyuka fél 22-kor jött haza a szülőiről (hozzáteszem írtó boldogan..., és belegondolva mindig boldog, ha emberek közé megy, és továbbgondolva, lehet csúnya amit mondok, de valahogy mi hárman is harmónikusabban és nyugodtabban tudunk együtt működni a fiúkkal, amikor anyuka nincs itthon...)
A gyerekek írtó édesek voltak, kb 7 mesét kellett nekik olvasnom... Az első mese vége után azt mondták, hogy én csak színlelem, hogy nem tudok németül, mert kb. úgy olvasok fel nekik, mintha mindent értenék és véleményük szerint a kettő külön-külön nem működik...
Fiúk!Ezúton üzenem nagyon édesek vagytok! De ne haragudjatok, hogy ezt kell mondanom, de sajnos működik...
Azt viszont én sem értem, hogy valahogy a hangsúlyt is ott találtam el ahol kellett az esetek többségében, játszottam is a hangommal sokat, és írtó megnyerővé váltam mind két poronty számára...
Olyannyira, hogy holnap is szeretnék ha én olvasnék fel nekik...
Vajon K. mennyire fog örülni ennek??? Kizavar majd megint az ágyból mint a múltkor? Vagy sem...???
És külön boldogság, B. végig fogta a kezem, C. pedig a derekam és a nyakam ölelgette... szóval el voltam halmozva szeretettel...
És végre nekem is jobb kedvem volt...
Innen üzenem Édesanyámnak, remélem örül, hogy végre egy jó napot zártam... Bár nem szólom el, még van 15 percem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése